Dr. Schváb János (1945 – 2018)

1945. december 23-án született, alig egy héttel élte túl 73. születésnapját, pedig még rengeteg
terve, feladata lett volna.
1964-ben a „Kvassay”-ban érettségizett, ami már önmagában is rang volt, szakmai
elkötelezettséget jelentett.
Egyenes útja vezetett a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol 1969-ben építőmérnöki oklevelet
szerzett, közlekedés-építőmérnöki szakon.
Pályáját önkormányzati területen kezdte, a Kőbányai Tanácsnál, majd 1971-től a Közlekedési és
Távközlési Műszaki Főiskola adjunktusa. Részletesen foglalkozik utak és csomópontok
tervezésével, aszfalttechnológiai kérdésekkel, forgalmi- és laboratóriumi vizsgálatokkal.
Minden rész-szakterület érdekli, és mikor a főiskola Győrbe költözik, még hosszú évtizedeken át
hetente többször is elutazik Győrbe. Folytatja az oktatási tevékenységet, előadóként, államvizsga
bizottsági tagként, szakdolgozatok és doktori disszertációk konzulenseként, bírálójaként, az azóta
már Széchenyi István Egyetemként működő intézményben.
1974-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen út- és közúti forgalomtechnikai szakmérnöki oklevelet
szerez.
1977-től a Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézet (a későbbi KTI) tudományos
munkatársa. Itt kezd foglalkozni a műszaki szabályozással, útfenntartási technológiákkal,
infrastruktúra menedzsmenttel, ezen belül a PMS rendszerrel.
1982-től 1989-ig a KPM és különböző nevű jogutódainál és szervezeteinél minisztériumi
főmunkatárs-főmérnök: szervezeti rendszerekkel, útüzemeltetési és fenntartási kiemelt
programok irányításával, kutatás-fejlesztési programok menedzselésével, új technológiák
bevezetésével foglalkozik.
Ebben az időszakban műszaki doktori címet is szerez. Egyetemi doktori értekezése 1984-ben az
aszfaltburkolatok hibakatalógusa volt, amely könyv alakban is megjelent. Ma is a szakma egyik
alapkiadványa, és általánosan használt segédanyaga.
1996-ig az Országos Közúti Főigazgatóság és jogutódainál (UKIG) útüzemeltetési és fenntartási
főmérnök, műszaki szabályozási osztályvezető: feladata a közútkezelői rendszer felügyelete, a
műszaki szabályozás, az Útalap forrásaival való gazdálkodás.
Munkájában, a feladatok megoldásában nem ismert lehetetlent, bármely problémához a
megoldás ígéretével közelített, és általában sikerrel járt.
1996-tól a Sarokpont Mérnöki Iroda ügyvezetője. Mintegy 200 szakvélemény és tanulmány szerzője, elsősorban az útgazdálkodás és a szakmai oktatás területén.
Az önkormányzatoknak különféle tervezési feladatokkal, (burkolat megerősítések, fagykárok
helyreállítása, kerékpárutak fenntarthatósága stb.), EU-s pályázatok benyújtásával, beruházások
műszaki előkészítésével, állapotvizsgálatokkal nyújtott technikai segítséget. Részese volt az
önkormányzati utak kezelésére vonatkozó rendelet megalkotásának is.
Közismert szakértelme, munkabírása miatt sokféle feladattal keresték meg, melyeket mindig
korrektül végzett el.
Az 1980-as évek elején kapcsolódott be a Közlekedéstudományi Egyesület (KTE) munkájába,
ahol hamarosan a Közúti szakosztály titkára lett, és hosszú időn keresztül tevékenyen részt vett a
szakma legrangosabb rendezvényének, az Útügyi Napoknak a szervezésében, lebonyolításában.
Kiváló szervezőkészsége, kapcsolatai, ismertsége és sokrétű tevékenysége miatt számos
szervezetnél, intézménynél ő volt „a Titkár”. Fáradhatatlan társadalmi aktivistaként mindenütt ott
volt, ahol az útügyért valamit tenni lehetett (Magyar Szabványügyi Testület, Magyar Felsőoktatási
Akkreditációs Bizottság, Magyar Mérnöki Kamara oktatási bizottsága, számos szakmai folyóirat
szerkesztő bizottsága, KözOP Monitoring Bizottság stb.).
A Magyar Útügyi Társaság (MAÚT) alapító tagja volt. Tevékenyen részt vett a társaság
szervezetének kialakításában is, az 1994. évi kezdetektől elnökségi tag, majd a Publikációs
Bizottság vezetője volt.
2000-től 2010-ig a Magyar Útügyi Társaság ügyvezetője lett, igen széleskörű feladatokkal. Ki
kellett alakítani – német, osztrák mintára – az útügyi műszaki előírások rendszerét, a
kidolgoztatásuk és egyeztetésük módját, a hatályba helyezés menetét, a bevezetést segítő
Útépítési Akadémia rendezvényeket. Komoly feladat volt a munkabizottságok megszervezése,
működtetése. De a szervezési feladatok mellett munkabizottságok vezetőjeként, vagy tagként
tevékenyen részt vett – elsősorban technológiai jellegű – előírások kidolgozásában is.
A szakmai feladatok mellett a MAÚT folyamatos működésének biztosítását, különféle pályázatok
lebonyolítását, és más társasági feladatokat is meg kellett oldania.
A MAÚT ügyvezetőjeként sikerült a kis közösségből szinte „kis családot” kovácsolnia, olyan
csapatot, akikre bármikor számíthatott, és akiket ő se hagyott soha cserben. (Nem mellesleg, a
karácsonyi krumplisalátája is felejthetetlen volt…)
Az ügyvezetői posztról visszavonulása után újabb jelentős szakmai feladatot kapott. A digitális eUT rendszer létrehozása után az e-VASUT rendszer alapjainak lerakását kezdte meg, és a
vezetésével megvalósított KözOP projektben három év alatt sikeresen megtörtént a vasúti
előírások digitalizálása, szabályozási rendszerbe illesztése.
Eredményekben gazdag életútja során megkapta többek között a Magyar Mérnöki Kamara
Zielinsky Szilárd díját, a MAÚT Magyar Út- és Vasútügyi Társaság Vásárhelyi Boldizsár-díját és
Milliareum Aureum-Aranymérföldkő díját, a Közlekedéstudományi Egyesület Örökös tagja címet.
Emlékét tisztelettel és kegyelettel őrizzük.

(Dr. Csorja Zsuzsanna)

2019. január 15.